Lehetőségek igenis vannak.
A kérdés az, hogy helyesen cselekszel-e.

Volt egyszer egy fiatal texasi cowboy, aki meg akarta kérni a barátnője kezét. Elment a lány apjához és elmondta, mi a szándéka. A lány apja végigmérte a fiút és azt mondta:

- Nem bánom, a tied lehet a lányom, de ehhez ki kell állnod egy próbát. Kimegyünk az udvarra és egymás után rád engedek három bikát. Ha bár az egyiknek is sikerül megfognod a farkát, tied a lányom.

Rendben – mondta a fiatal cowboy. - Ez nekem menni fog – gondolta.

Kiáll az udvar közepére, a lány apja meg megy a bikákhoz. Egyszer csak kinyílik a pajtának az ajtaja – és megjelenik egy akkora bika, amekkorát a fiú még életében nem látott. Fújtatott, mellső lábával a földet rúgta, vérben forogtak a szemei. Amikor meglátta az udvaron a cowboyt, azonnal nekiiramodott és nyílegyenesen, dübörögve közeledett feléje.

A fiút páni félelem fogta el. Nem, nem lehet igaz! Ekkora bika nem is létezik! Ennek lehetetlen megfogni a farkát, ez széttipor engem, ha a közelembe engedem! A másik kettő csak könnyebb lesz ennél – gondolta, majd az utolsó pillanatban félreugrott a bika elől, és meg se próbálta elkapni a farkát.

- Hű, ezt megúsztam! A második biztos, hogy nem lesz ilyen vad – gondolta. Majd feszülten várt.

Hamarosan újból kinyílt a pajtának az ajtaja – és megjelent egy, még az előzőnél is nagyobb, erősebb bika. Még vadabbul fújtatott és még erősebben tiporta a földet majd futva, hogy még a föld is beleremegett, elindult a fiú felé.

Rengett az udvar és ahogy szaladt, hatalmas porfelhő maradt a nyomában.

A fiatal cowboy most még jobban megijedt. Nem, ez lehetetlen. Hát ez még az előzőnél is nagyobb, ha ennek megfogom a farkát, azonnal szétrúg a hátsó lábával! Ezt nem kockáztathatom – gondolta reszketve, de már csak egy másodpercig, mert a bika ott is volt, tőle két méterre. Épp, hogy sikerült félreugrania és örült, hogy élve megúszta. Te Úristen, mekkora lesz a harmadik?! – gondolta.

Aztán, ahogy a lány apja mondta, jött egy harmadik bika is. Amikor a fiú meglátta a pajta ajtajában, széles mosolyra húzódott a szája.

- Na, végre! Ezzel nem lesz gond, enyém a lány!

Egy nagyon kicsi és erőtlen, vézna bika jött ki az udvarra. Meglátta a fiút és döcögő léptekkel elindult feléje. Na, most menni fog! – gondolta a fiú és feszülten figyelt, hogy amikor a bika odaér, el tudja kapni a farkát.

Behajlította a térdeit, kissé előrehajolt és hunyorított, hogy jobban lásson. Amikor a bika már-már felöklelte volna, gyorsan oldalra lépett és a bika hátsójához kerülve nagy ívben odakapott, hogy megfogja a farkát, de –

…csak a levegőt markolta, mert a bikának nem volt farka.

A megragadott lehetőségek megsokszorozódnak. Ha elhanyagoljuk őket, elhalnak.

- John Wicker